Eseménynaptár

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szellemi Kulturális Örökség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Szellemi Kulturális Örökség. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. június 2., szerda

Felhívás

Felhívás a magyar szellemi kulturális örökség megőrzésére
Napjainkban minden közösség szembesül azzal a kérdéssel, hogyan őrizheti meg kulturális arculatát, önazonosságát. E ’felgyülemlett’ múlt az önbecsülés és mások megbecsülésének alapja.
A kulturális örökség megőrzésének szándéka az utóbbi évtizedekben mind több területre terjedt ki, az örökség fogalma árnyaltabbá vált, az állami - közösségi feladatvállalás erősödött. A kulturális örökség különböző fajtái (épített környezet, művészeti alkotások, történeti műtárgyak, régészeti leletek stb.) mellett immár az úgynevezett szellemi kulturális örökség is nemzetközi figyelemre számíthat. Megőrzése megkerülhetetlen és halaszthatatlan föladat, hiszen hatványozottan ki van téve az eltűnés veszélyének.
Az UNESCO 2003-ban nemzetközi egyezményt fogadott el a szellemi kulturális örökség megőrzéséről. Az egyezményt az Országgyűlés a 2006. évi XXXVIII. törvénnyel kihirdette. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium ennek szellemében hozzáfog a szellemi kulturális örökségvédelem nemzeti rendszerének felépítéséhez. Első lépésként az egyes közösségek, csoportok vagy egyének azon szellemi javait kívánja összegyűjteni, dokumentálni és közismertté tenni, amelyeket a közösségi emlékezet és tudás részeként mint élő örökséget ismernek és gyakorolnak. Mindebben számít az érintettek kezdeményezésére, egyetértésére és részvételére.
Felhívom tehát a magyar kultúra iránt elkötelezett közösségeket, csoportokat és egyéneket, hogy vegyék számba élő vagy még feleleveníthető örökségüket, nemzedékeken át öröklődő szokásaikat, kifejezési formáikat és hagyományos ismereteiket. Ezek közül jelöljék ki azokat az elemeket, amelyeket A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe való fölvételre javasolnak. Az örökségelemek felvételét ünnepélyes keretek között hirdetjük ki. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium hozzájárul a listára fölvett elemek megőrzéséhez, s közülük választjuk ki azokat, amelyeket Az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára javasolunk.
A beadási határidő folyamatos, az elbírálás a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Bizottságának üléseihez igazodik.
Felvilágosítást a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságának munkatársai adnak a +36 26 502 529 telefonszámon, illetve az szko@sznm.hu e-mail címen. A nemzeti jegyzékre való jelölés kritériumrendszere, valamint a nyomtatvány és az útmutató az alábbi honlapokon érhető el:

Budapest, 2009. május 19.
Dr. Hiller István
oktatási és kulturális miniszter

A Szellemi Kulturális Örökség Megőrzése program Nógrád megyei munkacsoportja

SZELLEMI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MEGŐRZÉSE PROGRAM

Nógrád megyei munkacsoportja:

Kistérség
Név   
Intézmény
Elérhetőség
Balassagyarmat
Pásztor Ildikó
Művelődési Ház és Közművelődési Könyvtár
2646 Drégelypalánk, Fő út 7.
35/367-364
30/514-0334
Bátonyterenye
Szeberényiné Érdi Éva
Városi Közművelődési Központ és Könyvtár
3070 Bátonyterenye, Molnár S. út 1-3.
32/355-551/ 31 mellék
20/512-4389
Földi Ádám
Bátonyterenye Kistérség Önkormányzatainak Többcélú
Társulása
3070 Bátonyterenye, Városház út 2.
20/331-6858

Pásztó
Bottyán Katalin
Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Központ
3060 Pásztó, Deák F. út 14.
20/299-6618
Rétság
Végh József
Városi Művelődési Központ és Könyvtár
2651 Rétság, Rákóczi út 26.
35/550-164
30/527-2060
Salgótarján
Csomorné Dávid Anikó
József Attila Művelődési és Konferencia Központ
3100 Salgótarján, Fő tér 5.
70/771-7191
Harmosné Végh Mária
Salgótarjáni Kistérség Többcélú Társulása
3104 Salgótarján Ipari Park, Park út 12.
20/779-8125
Szécsény
Smelkó István
Krúdy Gyula Városi Művelődési Központ és Könyvtár
3170 Szécsény, Ady E. út 12.
32/372-493
70/616-6460
Megyei koordinátorok
Szolnoki Ildikó
Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
3100 Salgótarján, Kassai sor 2.
32/416-777
20/432-8995
Máté Lászlóné Marcsi
Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet
3100 Salgótarján, Kassai sor 2.
32/416-777
30/342-9347

Szellemi Kulturális örökség - ismertető

SZELLEMI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
ÚTMUTATÓ

Vannak dolgok, amelyeket fontosnak tartunk megőrizni a jövő nemzedékek számára, mert többek között azt az érzést nyújtják, hogy tartozunk valahova, egy nemzethez, országhoz, hagyományhoz, életmódhoz, a tényleges vagy lehetséges gazdasági értékük figyelembe vétele nélkül. Ezek a dolgok lehetnek kezünkbe fogható tárgyak, felfedezhető épületek, de lehetnek elénekelhető énekek és elmesélhető történetek is. Bármilyen formát öltsenek is, örökségünk részét alkotják, amelynek megőrzéséhez erőfeszítés szükséges a részünkről.
A kulturális örökség fogalma nem csupán a műemlékekre és tárgyakra vonatkozik, hanem az elődeinktől származó és utódainknak továbbadott hagyományokat vagy eleven kifejezési formákat is magában foglalja. Ezek közé tartoznak a szóbeli hagyományok, a tradicionális előadóművészetek, a társadalmi szokások, a rituálék, az ünnepi események, a természettel és a világegyetemmel kapcsolatos ismeretek, valamint a hagyományos kézműves termékek előállításához szükséges tudás és készségek.

Miért jött létre a szellemi kulturális örökség egyezmény?
Az UNESCO (Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) segíti a tagállamokat a kulturális örökségük hatékony megőrzéséhez szükséges intézkedések kidolgozásában és megvalósításában. Ezeknek az intézkedéseknek a sorában jelentős lépés volt az Egyezmény a szellemi kulturális örökség megőrzéséről című dokumentum elfogadása, hiszen ez új törekvéseket jelenített meg a kulturális örökség tartományában. Az UNESCO Közgyűlése által 2003-ban elfogadott egyezmény az első olyan nemzetközi szerződés, amely jogi, adminisztratív és pénzügyi keretet biztosít az ilyen típusú örökség a megőrzésére. Az egyezményhez való csatlakozással a részes államok a nemzetközi jog hatálya alá helyezték magukat, ami előjogokat biztosít számukra, ugyanakkor kötelezettségeket is ró rájuk.

Milyen is a szellemi kulturális örökség?
– Egyszerre hagyományos, mai és eleven: nem csupán a múltból örökölt hagyományokat, hanem olyan mai, falusi és városi szokásokat is megjelenít, amelyeknek kulturálisan különböző csoportok a részesei.
– Egyetemes: a szellemi kulturális örökség számunkra ismert egyes kifejezési formái hasonlíthatnak mások által ismert formákhoz, tehát az emberi kultúra univerzális megjelenéseit hordozza. Akár szomszédos faluban, akár a Föld ellenkező felén fekvő városban, akár elvándorolt és másutt letelepedett népek körében lelhetők föl ezek a kifejezési formák, mind a szellemi kulturális örökség részét alkotják: egyik nemzedékről a másikra hagyományozódtak, a környezetüktől érkező kihívásokra adott válaszokként fejlődtek ki, az azonosság és a folytonosság érzését adják nekünk, összekapcsolván a múltat, a jelent és a jövőt. A szellemi kulturális örökség nem vet föl olyan kérdéseket, hogy bizonyos szokások sajátosan egy kultúrára jellemzők-e, vagy sem. Segíti a társadalmi kohéziót az identitás és a felelősség érzésének táplálásával, ami segít az egyénnek abban, hogy egy vagy több különböző közösség, illetve általában a társadalom részének érezze magát.
– Reprezentatív: a szellemi kulturális örökség nemcsak exkluzivitása vagy kivételessége miatt számít értéknek. Az értéke azon alapszik, hogy az örökség a közösségekben gyökerezik, és hogy letéteményeseinek a hagyománnyal kapcsolatos tudása, készségei és szokásai nemzedékről nemzedékre átadatnak a közösség többi tagjainak vagy más közösségeknek.
– Közösség-alapú: csak akkor lehet örökség a szellemi kulturális örökség, ha ilyenként ismerik el az azt létrehozó, fenntartó és továbbadó közösségek, csoportok vagy egyének: helyettük ugyanis senki sem dönthet úgy, hogy egy adott kifejezési forma vagy szokás az örökségük.

Konzerválás helyett megőrzés
Fennáll annak a veszélye, hogy a szellemi kulturális örökség bizonyos elemei segítség híján esetleg kihalnak vagy eltűnnek. Megőrzésük azonban nem a tiszta vagy eredendő formában való rögzítést vagy megdermesztést jelenti. A szellemi kulturális örökség megőrzésének célja a tudás, a készségek és a szándékolt jelentéstartalom továbbadása. Az egyezmény az átadás – az örökség nemzedékről nemzedékre áthagyományozása – folyamatát helyezi előtérbe, nem a konkrét megnyilvánulások (táncok, dalok, hangszerek vagy kézművestermékek) előállítását. Ennél fogva a megőrzésre irányuló intézkedések célja döntően a szellemi kulturális örökség folyamatos fejlődéséhez és értelmezéséhez, valamint a jövő nemzedékeknek való átadásához szükséges különböző tényezőknek a megerősítése vagy újra megerősítése.
Ahogyan általában a kultúra, a szellemi örökség is folyamatosan változik és fejlődik, s ezáltal gazdagítja minden új nemzedék. A kulturális szellemi örökség sok kifejeződését és megnyilvánulását veszély fenyegeti, éspedig a globalizálódás és a kulturális homogenizálódás, illetve a támogatás, a megbecsülés és a megértés hiánya miatt. Táplálék híján örökre eltűnhet, vagy pedig – megdermedve – örökre a múlthoz tartozó gyakorlat maradhat. Megőrzése és más nemzedéknek való továbbadása úgy tartja életben ezt az örökséget, hogy eközben lehetővé teszi számára a változást és az alkalmazkodást.
A szellemi kulturális örökség megőrzése érdekében olyan intézkedésekre van szükségünk, amelyek különböznek a műemlékek, történelmi helyszínek és természetes terek konzerválásához szükséges intézkedésektől. A szellemi kulturális örökség életben maradásához a közösségek különböző nemzedékei szármára fontosnak kell lennie, azt rendszeresen művelniük és tanulniuk kell.
A megőrzés annak biztosítását jelenti, hogy a szellemi kulturális örökség a mai nemzedékek életének aktív része maradjon, hogy ezáltal a jövő nemzedékek is örökül kaphassák. A védőintézkedések célja életképességének, folyamatos újrateremtésének és továbbadásának a biztosítása. A megőrzésére irányuló kezdeményezések közé tartozhat a szellemi kulturális örökség elemeinek azonosítása és dokumentálása, illetve az örökség kutatása, ápolása, támogatása, erősítése vagy továbbadása (kivált formális és nem formális oktatás révén), valamint különböző megjelenési formáinak az újraélesztése.
A szellemi kulturális örökség megőrzése a gazdasági fejlődésnek is fontos forrása, s nem feltétlenül olyan bevételtermelő tevékenységek révén, mint a turizmus, ami veszélyeztetheti az eleven örökséget. Ehelyett inkább a szellemi kulturális örökség társadalmon belüli funkcióit szükséges erősíteni, elősegítve azt, hogy minél inkább előtérbe kerüljön a gazdaságpolitikai tervezésben.

Miért kell nyilvántartásokat létrehozni a szellemi kulturális örökségről?
A szellemi kulturális örökség elemei ugyanúgy azonosíthatók és gyűjthetők, ahogyan a műemlékek és a műalkotások. A szellemi kulturális örökség megőrzése felé megtett első lépés az állam esetében a szellemi kulturális örökség elemeinek tekinthető kifejezési formák és megnyilvánulások rögzítése és nyilvántartásba vétele. Ezek a nyilvántartások szolgálhatnak aztán alapul a szellemi kulturális örökség védelmét célzó intézkedések kidolgozásához. A közösségeknek részt kell venniük szellemi kulturális örökségük azonosításában és meghatározásában: ők döntik el, mely gyakorlatok alkotják kulturális örökségük részét.
A nyilvántartások azért nélkülözhetetlenek a szellemi kulturális örökség megőrzéséhez, mivel az egyéni és a kollektív identitás tekintetében tudatosíthatják az örökség fontosságát. A szellemi kulturális örökség nyilvántartásba vételének folyamata és a nyilvántartások hozzáférhetővé tétele bátoríthatja és fokozhatja azon közösségek kreativitását és önbecsülését, amelyektől a szellemi kulturális örökség kifejezési formái és gyakorlatai eredeztethetők. A nyilvántartások továbbá az érintett kulturális örökség megőrzésével kapcsolatos konkrét tervek megfogalmazásának is alapul szolgálhatnak.
A nyilvántartásokban szereplő tételeknek azonban jól meghatározottnak kell lenniük ahhoz, hogy segítségükkel alkalmazhatók legyenek a gyakorlatban a védőintézkedések.

Mi a közösségek szerepe?
Mivel a közösségek hozzák létre és tartják elevenen a szellemi kulturális örökséget, ezért kitüntetett szerep jut nekik a megőrzésben. Helyzetüknél fogva ezek a közösségek a legalkalmasabbak az azonosítására és a megőrzésére, s ennélfogva szükséges a közreműködésük. Az egyezmény által róla adott meghatározás szerint a szellemi kulturális örökséget el kell ismerniük az érintett közösségeknek, csoportoknak vagy egyéneknek: helyettük ugyanis senki más nem döntheti el, hogy valamely kifejezési forma vagy gyakorlat az örökségük-e, vagy sem. Ezért természetes, hogy a nyilvántartásba vétel nem történhet meg azoknak a közösségeknek, csoportoknak vagy egyéneknek a közreműködése nélkül, akiknek az örökségét – elemeinek azonosítása révén – meg kell határozni.
A szellemi kulturális örökséget hordozó és fenntartó közösségeknek a kívülállók is segítségükre lehetnek, például a szellemi kulturális örökségük elemeire vonatkozó információk összegyűjtésében és rögzítésében, vagy a szellemi kulturális örökségre vonatkozó tudás formálisabb csatornákon – közép- és főiskolákon, valamint egyetemeken – keresztül való továbbadásában. A szellemi kulturális örökségre vonatkozó információ terjesztése a médián keresztül szintén segíthet a megőrzésében.
Nincs megszabva, milyen réginek kell lennie a szokásnak, és milyen régóta kell nemzedékről nemzedékre hagyományozódnia ahhoz, hogy az egyezmény értelmében a szellemi kulturális örökség részének számítson. Mivel magának a közösségnek kell döntenie arról, hogy mit ismer el szellemi kulturális örökségeként.

Hogyan készül a magyar nyilvántartás?
Magyarország 2006-ban csatlakozott az egyezményhez. 2008 őszén megalakult a Szellemi Kulturális Örökség Magyar Nemzeti Bizottsága (az oktatási és kulturális miniszter tanácsadó testülete), amely létrehozta a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékét.
Az oktatási és kulturális miniszter 2009. május 19-én kelt felhívása alapján a magyar nyelvterületen élő közösségek, csoportok vagy egyének a saját szellemi kulturális örökségükként elismert elemeket javasolhatnak felvenni a nemzeti jegyzékre. Ennek módja az erre a célra összeállított jelölő nyomtatvány kitöltése, és az útmutató szerint csatolt dokumentáció (fotók, filmek, térképek) elkészítése. A jelölés elkészítésébe a helyi szakmai, civil és érintett csoportok lehető legszélesebb körét kell bevonni. A jelölést benyújtó közösségek/csoportok/egyének a teljes jelölési anyagot az előírásnak megfelelő formában elküldik a szellemi kulturális örökség hazai szakmai feladatainak megvalósításával megbízott intézménybe, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban működő Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóságára. A jelölési nyomtatvány és a kritériumrendszer megtalálható a www.szellemiorokseg.hu oldalon, a jelölőlap kitöltésére és beküldésére a honlapon keresztül, online módon is lehetőség van, de papíron aláírt példányt is be kell küldeni. Az igazgatóság a beérkező jelölési anyagot formailag ellenőrzi, ha szükséges, hiánypótlást kér, majd két független szakértővel véleményezteti. Ők a szakvélemény mellett javaslatot tesznek arra, hogy az elem felekrüljön-e a nemzeti jegyzékre. Mindezek alapján az igazgatóság összefoglalót készít a jelölésről és a szakértői véleményekről, és megvizsgálja, hogy a jelölés megfelel-e a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére történő felvétel kritériumainak. Az összefoglalót és a jelöléseket eljuttatja az Oktatási és Kulturális Minisztérium Közművelődési Főosztályára, a nemzeti bizottság számára, amely a soron következő ülésén megvizsgálja azokat és javaslatot tesz a miniszter számára, hogy mely jelöléseket vegye fel a nemzeti jegyzékre. Végső döntést a miniszter hoz, melyet aláírással erősít meg.

Mi a szellemi kulturális örökség megőrzésének a „haszna“?
A szellemi kulturális örökséget maguk a közösségek határozzák meg, hiszen ők tekintik ezeket a megnyilatkozásokat sajátjuknak, ők találják értékesnek az örökséget. A szellemi kulturális örökség társadalmi értéke lehet, hogy kifejezhető kereskedelmi értékként, lehet, hogy nem. A szellemi kulturális örökség kétféle módon jelent gazdasági értéket egy adott közösség számára: a közösségen belül átadott tudásként és szakmai képességekként, illetve a nekik köszönhetően előállított termékként. Az örökség közvetlen gazdasági értékét az alábbi példákkal mutathatjuk be: a közösség a hagyományos gyógyszerkészítményeket fogyasztja a szabadalmaztatott gyógyszerek helyett, illetve kereskedelmi célra használja fel termékeit, például jegyet ad el előadásokra, kézművestermékekkel kereskedik, turistákat csalogat.
A szellemi kulturális örökség azonban nemcsak közvetlen gazdasági értékkel bír: nemcsak abból adódóan képvisel értéket, hogy a közösség fogyasztja a saját termékeit, vagy – a kereskedelemnek köszönhetően – mások fogyasztják őket. Azzal, hogy az identitás- és a folytonosságérzés biztosításával fontos szerepet játszik a közösségben, a társadalmi kohéziót is erősíti, ami nélkül lehetetlen a fejlődés. A szellemi kulturális örökség e közvetett értéke a (gyakran informális csatornákon keresztül átadott) tudásból, a más gazdasági szektorokra gyakorolt hatásából és abból fakad, hogy képes megakadályozni és megoldani konfliktusokat (márpedig a konfliktus a fejlődést gátló legfontosabb tényező).
A közösségek szellemi kulturális örökségtől való megfosztásáért fizetendő ár azzal a gazdasági kárral fejezhető ki, amely akkor keletkezik, ha megsemmisülnek a közvetlen vagy közvetett gazdasági értékek, vagy ha veszélybe kerül a közösség társadalmi kohéziója és a kölcsönös megértés. A szellemi kulturális örökség átadásában bekövetkező törés vagy a folyamat megszakadása megfoszthatja a közösséget a társadalmi jellemzőitől, marginalizálódáshoz és meg nem értéshez, az identitástudat gyengüléséhez, identitáskonfliktushoz vezethet.

A szellemi kulturális örökséggel kapcsolatos hatályos szabályzatok:
1.      2006. évi XXXVIII. Törvény a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló, Párizsban, 2003. év október hó 17. napján elfogadott UNESCO Egyezmény kihirdetéséről
2.    UNESCO Egyezmény a Szellemi Kulturális Örökség megőrzéséről (Convention for the Safeguarding of the Intangible Cultural Heritage. Paris, 2003.)
3.    Keretegyezmény az európai kulturális örökségvédelemről (Council of Europe Framework Conventionon the Value of Cultural Heritage for Society, Faro, 2005.)


Hová fordulhatunk további információért?
Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság
2000 Szentendre, Sztaravodai út
Levelezési cím: 2000 Szentendre Pf. 63.
Tel: +36 26 502-529
Fax: +36 26 502-502
E-mail: szko@sznm.hu
www.szellemiorokseg.hu

2

Felvétel kritériumai a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére

  1. A felvétel kritériumai:
N.1. Az elem megfelel A szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló UNESCO egyezmény 2. cikk 1. és 2. pontjában foglalt szempontoknak, az alábbi meghatározás szerint:
1. „szellemi kulturális örökség”: olyan szokás, ábrázolás, kifejezési forma, tudás, készség – valamint az ezekkel összefüggő eszköz, tárgy, készítmény és kulturális színhely –, amelyet közösségek, csoportok, esetenként egyének kulturális örökségük részeként elismernek. Ez a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó szellemi kulturális örökség – amelyet a közösségek, csoportok a környezetükre, a természettel való kapcsolatukra és a történelmükre adott válaszként állandóan újrateremtenek – az identitás és a folytonosság érzését nyújtja számukra, ily módon segítve elő a kulturális sokszínűség és az emberi kreativitás tiszteletét. Jelen egyezmény alkalmazásában csak az érvényben lévő nemzetközi emberi jogi okmányokkal, valamint a közösségek, csoportok és egyének közötti kölcsönös tisztelet és a fenntartható fejlődés követelményével összhangban álló szellemi kulturális örökséget kell figyelembe venni.
2. Az 1. pontban meghatározott szellemi kulturális örökség többek között az alábbi területeken nyilvánul meg:
a) szóbeli hagyományok és kifejezési formák, beleértve a nyelvet is, mint a szellemi kulturális örökség hordozóját,
b) előadóművészetek,
c) társadalmi szokások, rítusok és ünnepi események,
d) a természetre és a világegyetemre vonatkozó ismeretek és gyakorlatok,
e) hagyományos kézművesség.
N.2. Az elem felkerülése a jegyzékre hozzájárul a szellemi kulturális örökség jelentőségének társadalmi tudatosításához és közkinccsé válásához. Ily módon tükrözi a nemzet kultúrájának sokszínűségét és példát szolgáltat az emberi kreativitásra.
N.3. Rendelkezésre állnak az elem megőrzését és továbbélését segítő tervek és védelmi elképzelések.
N.4. Az elemet az érintett közösség/csoport/egyén legszélesebb körű részvételével és előzetes, valamint teljes körű tájékoztatást követő beleegyezésével jelölték a jegyzékre.
  1. A jelölés folyamata:
      1. A jelöléseket a jelölési adatlap kitöltésével, valamint a kért dokumentáció és a mellékletek csatolásával kell elkészíteni, s mindezt a szakmai lebonyolítást végző intézmény (Szabadtéri Néprajzi Múzeum) címére kell eljuttatni postai úton vagy futárral.
      2. A jelölési anyag feladásával egy időben e-mail (szko@sznm.hu) küldésével kérjük jelezni a jelölés szándékát (az e-mail tartalmazza a jelölést beküldő nevét, a jelölni kívánt elem nevét, az érintett közösség/csoport/egyén nevét, földrajzi elhelyezkedését, a jelölést lebonyolító kapcsolattartó elérhetőségeit: név, postacím, e-mail, telefon, fax, mobil).
C. A döntés-előkészítés és értékelés folyamata:
      1. A jelölések döntést megelőző vizsgálatát és szakmai értékelését a szakmai lebonyolításért felelős intézmény (Szabadtéri Néprajzi Múzeum) végzi, illetve koordinálja.
      2. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum felméri, hogy a jelölés megfelel-e a jegyzékre való felvétel kritériumainak. Szükség esetén hiánypótlásra szólítja fel a jelölést benyújtókat.
      3. Az esetleges hiánypótlást követően a Szabadtéri Néprajzi Múzeum szakembereket kér föl a jelölési anyagok véleményezésére.
      4. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a szakértők véleménye alapján szakmai jelentést és értékelést, a jelölt elemekről pedig összefoglalókat készít A Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Bizottsága (a továbbiakban nemzeti bizottság) számára.
D. A döntés folyamata:
      1. A jelölt elemek a nemzeti bizottság (az oktatási és kulturális miniszter tanácsadó testülete) ajánlása alapján a miniszter döntése után kerülnek fel a nemzeti jegyzékre.
      2. A jelölést benyújtók a miniszter döntéséig bármikor visszavonhatják az általuk beadott jelölést.
      3. Ha a miniszter úgy dönt, hogy valamely elem ne kerüljön fel a jegyzékre, akkor annak jelölését a benyújtástól számított két évig nem lehet megismételni.
      4. A miniszter döntéséről a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága a jelölést benyújtókat írásban értesíti, valamint az eredmény nyilvánosságot kap a minisztérium és a szellemi kulturális örökség (www.szellemiorokseg.hu) honlapján.
      5. A szellemi kulturális örökségi elemek nemzeti jegyzékre történő felvételének ünnepélyes kihirdetésére és az ezt igazoló oklevelek átadására évente egy alkalommal, ünnepélyes keretek között kerül sor.
  1. Az elemek eltávolítása a nemzeti jegyzékről:
      1. Valamely elemet akkor távolítanak el a jegyzékről, ha a Nemzeti Bizottság úgy dönt, hogy az már nem felel meg az adott jegyzékre való felvétel egy vagy több kritériumának.
  1. A nemzeti jegyzék frissítése és közzététele:
      1. A jelölések, az összefoglalók, a szakmai jelentések és a jelöléssel kapcsolatos döntés nyilvános iratnak minősülnek, attól kezdve, hogy megszületett a döntés. Addig a hazai adatvédelmi szabályok szerint a dokumentumokat bizalmasan kezelik. A jegyzékre felvett elemek jelölési anyagai és szakértői jelentései hozzáférhetők a szakmai lebonyolításért felelős intézmény archívumában (Szabadtéri Néprajzi Múzeum), illetve szerkesztett formában a szellemi kulturális örökség honlapján is.
      2. A nemzeti jegyzék frissítése a nemzeti bizottsági üléseihez igazodik. A jegyzékre korlátlan számban kerülhetnek föl elemek.
      3. A szakmai lebonyolításért felelős intézmény a miniszter döntéseit követően közzéteszi a frissített nemzeti jegyzéket a szellemi kulturális örökség honlapon (www.szellemikulturalisorokseg.hu/www.szellemiorokseg.hu).
G. Határidők:
16. A jelöléseket folyamatosan lehet beküldeni.
17. A nemzeti bizottság évente két alkalommal ülésezik, hogy a beérkezett jelölések alapján ajánlást tegyen a miniszternek a nemzeti jegyzékre történő felvételre. Az ülések időpontjáról a jelölők a minisztérium és a szellemi kulturális örökség honlapján kaphatnak tájékoztatást.
18. Az egyes ülések napirendjén csak azok a jelölések szerepelnek, amelyek az ülést megelőző nyolc hétnél korábban érkeznek be a szakmai lebonyolítást végző intézményhez (Szabadtéri Néprajzi Múzeum). Az ez után érkező jelöléseket a következő bizottsági ülésen tárgyalják.
A szakmai lebonyolítást végző intézmény elérhetőségei:
Szabadtéri Néprajzi Múzeum
Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága
H-2000 Szentendre, Sztaravodai út, Pf.: 63
Tel: +36 26/502-529
Fax: +36 26/502-502
E-mail: szko@sznm.hu